Vajon a mindennapi rutinos reggeli kávéfogyasztáskor, vagy a kávézó teraszán ülve a kedvenc kávénk kortyolgatásakor eszünkbe jut bármi a kávé történetével kapcsolatban?
A kávé eredete mára a mítoszok ködébe vész, ám semmi nem bizonyítja jobban népszerűségét, hogy felfedezéséhez több legenda is kapcsolódik. A legismertebb változat szerint egy kecskepásztor talált rá a cserjére az antik Arábiában, aki gyakran vitte kecskéit a közeli hegyi legelőre, egy kolostor szomszédságába. Az ifjú pásztor felfigyelt arra, hogy kecskéi, miután egy bizonyos cserje piros bogyóit lelegelték, nagyon élénken kezdtek viselkedni. A fiú szedett a bogyókból, és a kolostorba vitte azt, hogy megmutassa a barátoknak, mert a kecskéi viselkedését az ördög művének tartotta. A szerzetesek, megegyezve abban, hogy valóban minden bizonnyal az ördög művéről van szó, azonnal elégették a megrontó hatású hegyi cserje leveleit és bogyóit. Azonnal tűzbe is vetették a bogyókat, ám azok olyan fenséges illatot árasztottak, hogy végül a barátok összegyűjtötték a megégett bogyókat, és porrá törve italt készítettek belőle. Az ördögi ital elfogyasztása után észrevették, hogy esti imádságuk alatt a szokásos álmosság helyett élénk figyelem lett úrrá rajtuk, így szakítottak korábbi nézetükkel, miszerint az ördög szállta meg a bogyókat. Innentől a Kávét – ahogy a főzetet elnevezték - mennyei ajándéknak nyilvánították.
A kávé nem ősi ital, de elterjedésének gyorsasága igazolja népszerűségét. A századforduló és a múlt század első évtizedeinek szellemi pezsgése ugyanúgy az illatos, aromás, csészében felszolgált fekete ital mellett zajlott, ahogy a mai világ interneten zajló üzleti, vizuális és kommunikációs forradalma is.
Felfedezése óta jelentős befolyást gyakorol a különböző országok gazdasági, politikai és társadalmi viszonyaira. A kávé, mint haszonnövény termesztése a világ mezőgazdaságában csaknem olyan fontossággal bír, mint a gabona, a rizs vagy a kukorica termesztése, pedig a kávé nem alapélelmiszer. Nem sok növényről, élelmiszerről, italról mondható el, hogy annyira befolyásolni tudta világunk működését, mint a kávé.
Ugye ismerős, ahogy a filmekben, sorozatokban az amerikaiak szinte mindenhol kávéznak nagy papírpohárral és esetleg egy fánkkal a kezükben?! Spanyolországban és Olaszországban az eszpresszót hagyományosan állva, a bárpult mellett fogyasztják, gyakran étkezés után, ugyanúgy ahogy az Franciaországban is divat. Németországban a kávéfogyasztás szent dolog, ahogy ők nevezik „beszélgetés a kávé mellett”. Németország és Svájc volt az első ország, ahol eszpresszót készítettek otthoni körülmények között. Japánban gyakran automatákból vásárolják a kávét, így ez az ország a kávéautomaták hazája. Közép- és Észak-Európában a kávét asztal mellett fogyasztják és gyakran süteményt vagy kalácsot is fogyasztanak a kávéhoz. Oroszországban gyakran az utcán isszák a kávét, mivel a kávézást a siker jeleként tartják számon. Egyszóval szinte minden ország életének a részévé vált, és lett a Kávé a világ itala.
Hazánkban a kávé feltételezhetően már a török uralom idején ismertté vált, de igazán népszerűvé csak a bécsi udvarba látogató magyar arisztokrácia tette. Magyarországon egészen pontosan 1597-től mérték a kávét a török kávéfőzők, és az 1730-as évektől sorra nyitották meg kapuikat a kávéházak, főleg Pesten a városkapuk és a Duna közelében. Az 1800-as évek végére Budapesten már több mint 500 kávéház és közel ugyanennyi kávékimérés működött. A békebeli, századfordulós időkben a kávéházak nemcsak a kikapcsolódás, hanem a közügyek intézésének helyszínéül is szolgáltak. Ma már Magyarországon a klasszikus olasz espressokultúra a meghatározó. Esetenként kicsit hosszabb italokkal, viszont szigorúan üldögélős. A magyar ízlés elsősorban a pörköltebb, erősen robustás ízű kávét részesíti előnyben, és ezzel markánsan elkülönül a környezetünkben élő nemzetek ízlésétől. Gyakorlatilag a 80-as évek elejétől vagy közepétől kezdett el beszivárogni az olasz espressokultúra. Jelen van a hosszúkávé iránti határozott igény is, ízesített és fiatalos kávéköltemények formájában, és bizony ma már egyre masszívabban jelentkezik az a fogyasztói réteg is, aki a tradicionális olasz espressokultúra italait – tehát a ristrettót, espressót – részesíti előnyben. Korábban a tejjel vagy tejszínnel való lazítása a kávénak egyértelműen dominált, sőt a sima fekete volt a ritkább, ma már ez is kezd megváltozni.
Összegezve, a kávét rendkívül változatosan fogyaszthatjuk, feketén, cukorral, tejhabbal, fűszerekkel ízesítve, azaz mindenki megtalálhatja benne az ízlésének leginkább megfelelőt, és nem elhanyagolható tulajdonságát se feledjük, hogy a kávénak családot, barátokat, üzletfeleket összetartó ereje is van, mert ha máskor szét is széledünk, kávézni szinte mindig együtt megyünk…
